A '70-es évek a magyar '60-as évek. Nem tudományos igényű állítás, inkább valamilyen konstrukció, de mondjuk úgy, hogy az erőszakos kultúrpolitika merevségének puhulása itt metszette át az ellenkultúra feltörekvését, és robbant ki belőle a - visszafolytott, de - gitárzene. A lizergsavas bevezető tétel után lássuk meg Katona Klári első single-jét.
Csodálatos zenei felvétel, a háttérben blues-funk hatásokkal, valamifajta jószándékú sanzonvilágból átmentett hangulattal, torokkal és Jozin-Blazin-szintű "klippel", amiben azért szintén ott a lizergsav.
A tekintetek, a mozgás, a ruhák, a hangulat egyszerűen tökéletes. A kezdeti gyertyagyújtás világos üzenet, Klári lángolni akar. A visszafogott fejmozgást kísérő torokelőadás brutális kontrasztot ad, a fizikai mozdulatlanság mögött kirobbanó szexuális energia, amit már-már alig-alig. A faszik tánca alatta világos élvezés-allegória a kitöréssel, merészebbeknek a 3+1 is beugorhat. Klári itt már lendületből adja, itt ő maga is elszáll, kiteljesedik az élmény.
A visszafogott előadás és a nagy hang közti ellentmondás a savanyú csokoládét, a túlzottan erőlködő szerelmes szexet elrontó hatását illusztrálja.
A felvétel üzenete: aki csak szexet akar, abba nem érdemes beleszeretni.
És természetesen már ekkor, ennél az 1977-es felvételnél, ennyiből lehetett látni, hogy Katona Klári adni fogja.
Kiabálj velünk!
Én nem bírom a hideget,
de ha megfagyok sem kérlek,
mert téged túlfűt a szeretet,
s olyan tüzet adsz, hogy én elégek.
Inkább szenvedek, ha szomjazom,
de ha meghalok sem kérlek,
mert akkor rám zúdul a Balaton,
bár csak egy pohár vizet kértem tőled.
Megtudtad, kedvelem az édességet,
és ha névnapom közeleg,
vettél hát három mázsa lépesmézet,
s mellé csokoládé hegyeket.
(Azóta)
Sava-sava-savanyú a csoko-csokoládé,
sava-sava-savanyú a csoko-csokoládé,
sava-sava-savanyú a csoko-csokoládé,
savanyú a csokoládé.
Megtudtad, szeretem a muzsikát,
soha nem volt ilyen alkalom,
kaptam hát beatlemezt és operát,
de én mindig ezt az egyet fújom:
(Nekem már) Sava-sava-savanyú a csoko-csokoládé...